logo

Lelkigyakorlat

"Szüksége van a léleknek erre a csendre, erre az összeszedettségre, arra, hogy elfelejtsen minden teremtett lényt. Ebben a környezetben hozza létre benne Isten a maga uralmát, és alakítja ki a belso életet, a vele való bensoséges kapcsolatot, a lélek párbeszédét Istennel, hitben, reményben és szeretetben…" (Charles de Foucauld)



Lelekigyakorlat - Címlap

Eloldozva

Szabadság Krisztusban Lelkigyakorlat

Gödöllő, 2017. március 18-19.

A lelkigyakorlat helyszíne a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium
(2100 Gödöllő, Takács Menyhért út 2.).

A program szombaton délelőtt 10 órakor kezdődik (9-től regisztráció) és a közös rész a vasárnap fél egykor kezdődő szentmisével zárul, majd ebéd után szentségimádás és imaszolgálat kezdődik.

A lelkigyakorlat vezetőinek útiköltségére és ellátására, valamint a lelkigyakorlat lebonyolításának költségeire a részvételi támogatás 5000 Ft.

A helyek száma korlátozott. A jelentkezéseket azok beérkezési sorrendjében vesszük figyelembe, de azok csak a részvételi támogatás átutalásával válnak véglegessé. Az átutalásokat az Immanuel Életünk Krisztus Alapítvány, 11703006-20050124 számú bankszámlájára várjuk. A befizetésekről egy héten belül visszaigazolást küldünk e-mailben.

Kérjük, hogy csak akkor jelentkezzél a lelkigyakorlatra az alábbi linkre kattintva, a megjelenő űrlap kitöltésével, ha azon elejétől a végéig részt tudsz venni!

Jelentkezését ide kattintva adhatja le!

Szállás a Gimnázium kollégiumában csak nagyon korlátozott számban áll rendelkezésre. Ezzel kapcsolatban kérjük érdeklődj az eloldozva@gmail.com email címen.

 

A lelkigyakorlat előadói

MalgorzataWojcik alapítója és tagja a Varsó közeli Józefów-i Irgalmasság Háza Moderátori Testületének, ahol folyamatosan lehet közbenjáró imát kérni. NealLozano összes könyvét és előadását ő fordította lengyelre és boldogan neveli férjével 4 kislányát.

RomanGroszewski SJ atya lelkipásztori felelőse a varsói Irgalmasság Házának, ifjúsági lelkipásztorként dolgozik az Új Évezred Alapítványnál és vezeti a "Ház" Ifjúsági Karizmatikus Közösséget.

Padraig Mac Egan Írországban él, katolikus kereskedő, nős és 2 gyerek édesapja. Ő a koordinátora az írországi Keresztény Élet és Evangelizáció Nemzetközi Iskolának. Több mint 5 éve bekapcsolódott az közbenjáró szabadító szolgálatba. 3 Irgalmasság Házát alapított Írországban, ahol az emberek közbenjáró imát kérhetnek és megtapasztalják az Atya áldását.

BohumirZivcak (Bohus) egyike a szlovákiai hegyekben fekvő Podolinec-iRiver of Life misszionáriusoknak. Több mint 20 éve missziós munkát végeznek Szlovákiában és külföldön. Gyakran imádkoznak az emberekért és azt tapasztalták, hogy a szabadulásért való ima a leghatékonyabb. Nemcsak a missziók során,hanem saját településén is gyakran imádkoznak így az emberekért. Bohus nős és 4 gyerek édesapja.

Andrew Goddman atya anglikán pap a Szent Albán egyházmegyében, Közép-Angliában, az első brit mártír városában. Örömét leli a munkájában, mint egyetemi lelkész. 2013-ban vett részt ELOLDOZVA Vezetőképzőn Neal és Janet Lozano, valamint fiúk Matt vezetésével és meghívta Matt-ot, aki 2014-ben - egyházmegyéjében - az első angliai Eloldozva Lelkigyakorlatot tartotta. Azóta használja a team az ott tanult közbenjáró szolgálatot, imádkozva gyógyulásért és szabadulásért és örömmel látják, hogy az emberek szabaddá lesznek és megtapasztalják az Atya szeretetét.

Charles-Benoit Reche ferences atya, Franciaországban született és először mérnökként épített karriert. A később bencés nővérré lett lány ikertestvére már tinédzser korukban ajánlotta neki, hogy olvassa el Lisieux Kis Szent Teréz életrajzát, de akkor nem hallgatott rá és nem olvasta el a könyvet. Amikor felnőtt cserkészként a lelki vezetője ugyanazt a könyvet odaadta neki, akkor már elolvasta. 9 hónappal később tudta, hogy az Úr hívja őt és elkezdett teológiát tanulni. 2010 május 15-én szentelte pappá Timothy M. Dolan érsek a New York-i Szent Patrick székesegyházban.

Jelentkezését ide kattintva adhatja le!

A lelkigyakorlat programja

Szombat - március 18.
9:00 Regisztráció
10:00 Dicsőités
10:30 Az első Kulcs: bűnbánat és hit
11:30 Kávé szünet
12:00 A második Kulcs: megbocsátás
13:00 Ebéd és szünet
14:30 A harmadik Kulcs: ellene mondani a gonosznak
15:30 Kávé szünet
16:00 A negyedik Kulcs: Jézus tekintélye
17:00 Szentmise
18:00 Vacsora
19:00 Dicsőítés és Közbenjáró Ima-szolgálat
 
Vasárnap - március 19.
09:00 Dicsőítés
09:30 Az ötödik Kulcs: az Atya áldása
10:30 Kávé szünet
11:00 Szabadnak lenni - Küzdelem az értelmünkért
12:00 Szentmise
13:00 Ebéd
14:00 Szentségimádás és Közbenjáró Ima-szolgálat (17:30-ig)

Jelentkezését ide kattintva adhatja le!

Tanulságtételek

"Ahogy hazafelé autóztam a lelkigyakorlat utolsó napján, egészen meglepő dolgot vettem észre magamon: a házak karácsonyi kivilágításának láttán nem kezdett el összeszorulni a torkom a félelemtől és nem éreztem az ilyenkor szokásos undort és utálatot. Az igazság az volt, hogy már sok éve kicsit sem örültem az ünnepeknek.

Azért volt ez, mert rossz keresztény voltam? Vagy az igazság ennél sokkal kézenfekvőbb dolog volt, az, hogy az anyósomat vártuk vendégségbe? Ez mindig ugyanolyan hatással volt rám. Minden Karácsonykor az anyósom rátelepedett a családomra és csak úgy ömlött belőle a vádaskodás, harag. Csípős megjegyzéseinek nyilai elől nem volt menekvés. Belőlem az ő sötétsége előhívta az én saját ünneprontóimat: elutasítottságot, bűntudatot, félelmet. Ahogy ezekre a vidám karácsonyi díszekre néztem, szinte már vártam, hogy a megszokott hányinger, rettegés és düh elöntse a torkomat, mint a keserű epe. De valahogy ez most nem történt meg. Egyszerűen eltűnt. Megpróbáltam előhívni a szokásos rosszullétet, visszagondoltam, mi történt legutóbb, amikor az anyósom nálunk járt, és egyszer csak dühödten felugrott és elviharzott, de hiába. Hála Istennek, megszabadultam. Ez a Karácsony más lesz.

A lelkigyakorlaton többször is kértem, hogy imádkozzanak értem, és csodálatos módon meg tudtam bocsátani az anyósomnak. Úgy döntöttem jobban ragaszkodom Jézushoz, mint a régi sértődéseimhez. Azon a napon ellene mondtam régi ellenségeimnek: a visszautasítottságnak, a haragnak, az aggódásnak és a félelemnek. Az Úr az Ő irgalmában elvette ezeket és helyettük valami sokkal értékesebbet adott nekem: a megértést. Most már tudom, hogy az anyósom - hacsak Isten csodát nem tesz - nem fog megváltozni. Mindig úgy fogja érezni, hogy őt nem fogadják el, és ezért legjobb védekezés a támadás, folytatja a mérgező beszédet. A férjemnek és nekem kell megváltoztatnunk azt, ahogy vele beszélgetünk.

Az elmúlt napokban kaptam egy képet: Jézust láttam, ahogy elveszi az én régi, haragból és elutasításból álló védőpáncélomat és Ő maga áll az anyósom és én közém. Megszabadultam a tehertől, amit a régi sérelmes emlékek jelentettek számomra. Jézus segítségével és egy igen erőteljes közbenjáró imádsággal megtámogatva ellene mondtam a gonosz lelkeknek, akik el akarták rabolni tőlem a Karácsony örömét.

Halleluja!"

Betty, Pennsylvania


Tanúságtétel Szlovákiából

Egy vezető beszámolója az Eloldozva Lelkigyakorlat után

Neal és Janet Lozanoval közösen tartottuk meg a lelkigyakorlatot, amely két részből állt. Az első találkozón negyven férfi és nő vett részt, akik Szlovákia főbb gyülekezeteiből érkeztek. Valamennyien csoportvezetők voltak, és legtöbbjük már szerzett tapasztalatot a szabadító szolgálatban.

Az első találkozó békésen zajlott le, nem történtek nagyobb megnyilvánulások. Ez bizalmat ébresztett a résztvevőkben, és baráti, szeretetteljes hangulat alakult ki. Ez a légkör felbátorította az embereket, hogy imát kérjenek, teljesen megnyíljanak, és ne próbáljanak semmit eltitkolni.

A találkozó alatt, Neal és Janet tanítását hallgatva rájöttünk, hogy nem egészen úgy gondolkodunk a szabadító szolgálatról, ahogy ők. Tanításuk valósággal gyógyír volt a szívünknek mely tele volt a szellemektől és az ördögtől való félelemmel. Neal a szabadító szolgálatot a normális, mindennapi élet keretei közé helyezte, és eltávolította a titokzatosság leplét, amely addigi félelmeinket okozta.

Mi, vezetők valamennyien kijelenthetjük, hogy ezek az imádságok hihetetlen hatással voltak az életünkre. Rejtőzködés nélkül állhattunk egymás előtt, leomlottak a köztünk lévő korlátok, és olyan közel kerültünk egymáshoz, ahogy addig még soha. Továbbra is megmaradt ez a szabadság a kapcsolatunkban. Valamennyien átéltük a szabadulást azoktól a dolgoktól, amelyek már évek óta megkötözve tartottak bennünket. Annak idején azt hittük, hogy nekünk, vezetőknek egyszerűen képesnek kell lennünk elviselni ezeket a kis rabszolgaságokat, elfogadni őket, mint életünk szükséges keresztjeit. Sokan szenvedtünk múltunk súlyos sebeitől, és ez akadályozta szolgálatunkat. Most pedig láttuk, hogy lehetséges a szabadság, és megszabadultunk.

A gyümölcsök hihetetlenek voltak!

A második, két napos, nyílt találkozóra mintegy száz embert hívtunk meg. Neal szabadító imamódszerének egyszerűsége lehetővé tette, hogy már néhány napos tanulás után mi is tudtunk hathatósan imádkozni másokért. Persze azelőtt is imádkoztunk, de nem voltak igazán megfogható sikereink a szabadítás terén. Most viszont már tudjuk, hogyan imádkozzunk. Másfél napos előadás sorozat után hat kis imacsapatot alkottunk, és majdnem ötven emberrel imádkoztunk. Ezek közül számosan elmondták, hogy elkezdődött életükben a szabadulás folyamata, és azóta is tart.

Június elején elutaztunk Kazahsztánba, ahol kilencven embernek tartottunk evangelizációt. Rögtön az elejétől fogva gyakoroltuk, amit Nealtől és Janettől tanultunk. Csodálatos volt saját szemünkkel látni, hogy milyen békés és hatásos ez a módszer. Senki nem volt megijedve, és hat ember szabadult meg súlyos megkötözöttségeitől. Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy kiválasztott és megáldott bennünket ezzel a lelkigyakorlattal éppen a Kazahsztáni út előtt. A világnak ezen a részén lehetetlen szabadító szolgálat nélkül evangelizálni.

Egy másik öttagú csoport Litvániába és Lettországba utazott evangelizációt tartani. Mindkét helyen ötven vezető vett részt az evangelizáción. Michael atya így emlékszik vissza:

Jó sok tanítással készültünk, de úgy tűnt, nem az volt a legfontosabb dolog. Az első naptól kezdve az emberek imádságért és közbejárásért jöttek hozzánk. Rövid interjú után majdnem mindenki szabadító imával folytatta. Két csoportban imádkoztunk, és éjfél után fejeztük be minden nap. Az emberek olyan sérültek voltak, nagyrészt anyjuk, apjuk, családtagjaik sebezték meg őket. Úgy éreztük nem elég egyszerűen csak arról beszélni nekik, hogy mit jelent a keresztény élet.

Két hét után már nagyon kimerültünk, de a szolgálat gyümölcsei hihetetlenek voltak. Voltak, akik a kezünket csókolgatták, és azt hajtogatták, hogy évek óta először tapasztaltak igaz szeretetet. Azt mondták, hogy ez a fajta szabadító ima gyengéd, szeretetteljes és elfogadó. Meggyőződésem, hogy ez a legfontosabb szolgálat ma a Távol-keleten, és a modell 5 kulcsa, melyet Neal megtanított nekünk, a legjobb dolog, ami történhetett velünk. Köszönöm Nealnek az alázatát, a nyitottságát és nagylelkűségét, amellyel megosztotta velünk, amit Isten neki adott.

Bohus Szlovákiából


Édesanyám halála után, öcsémet és engem hamarosan beadtak egy közeli bennlakós iskolába. Iskolaéveim alatt csak a vakációk alatt találkozhattam apámmal és a húgaimmal, vagyis évente két hónapig.

Az évek folyamán mindig úgy éreztem, nem igazán fogadnak el, sem apám sem a húgaim, de barátaim, sőt a feleségem sem.

Elmondtam a fájdalmamat és sérelmeimet Nealnek, aki az imacsoportot vezette. Zokogtam, a könnyek csak úgy csorogtak le az arcomon, miközben éreztem, hogy betölt a Szentlélek, amikor a megbocsátás és az ellene mondás imáit mondtam. Neal felállt és átölelt. Abban a pillanatban szeretet, békesség és melegség ömlött el rajtam, valami egészen igazi, amilyet addigi életem 53 éve alatt még soha nem éreztem. Azt gondolom, hogy Neal személyén keresztül maga a Mennyei Atya tartott a karjaiban engem akkor, az Ő feltétel nélküli szeretetével, és magához emelt, a fülembe súgta: "Te az én fiam vagy, és elégedett vagyok veled."

Joe, British Columbia


"A lelkipásztorunk javaslatára mentem el Neal és Janet Lozano lelkigyakorlatára. Korábban már olvastam az Eloldozva című könyvet, amely sokat segített nekem saját kereszténységem megélésében, és abban is, hogy másokkal imádkozzak. Volt azonban néhány dolog, amit még nem tudtam elrendezni magamban.

Kértem, hogy imádkozzanak értem, és egy barátom társaságában elmentem hozzájuk. Őszintén elmondtam nekik az én meglehetősen kínos problémámat, és beszéltem életem és múltam más területeiről is. Amikor ellene mondtam a különböző sötét dolgoknak, valami megmozdult a mellkasomban. Neal megparancsolta, hogy távozzon, és akkor úgy éreztem, hogy felemelkedett a torkomig . de nem ment ki. Ezt elmondtam Nealnek, aki ekkor folytatta a beszélgetést. Ezután még többször ellene mondtam, Neal pedig ráparancsolt, de az nem ment ki belőlem. Tovább imádkoztak értem. Már rég letelt a húsz perc, amit egy emberre szántak, és aggódtam, hogy mi lesz az utánam következőkkel. Általában nagyon fontosnak tartom a pontosságot és aggódni szoktam az idő miatt. Válasza, hogy ne aggódjak emiatt, eléggé hűvösnek tűnt, legalábbis az utánam következő személy iránt.

Tovább imádkoztunk, de az a dolog a mellkasomban csak nem tűnt el. Emlékszem, amikor Neal és Janet megáldottak, semmit sem éreztem és csodálkoztam, vajon miért nem tudtam befogadni ezt az áldást. Az áldás szavai a felszínen maradtak és leperegtek rólam, mint vízcseppek a kacsa tolláról. "Istenem miért?" - kérdeztem magamtól.

Az imádságnak vége lett és folytatódott a lelkigyakorlat. Ahogy a többieket hallgattam, csak ámultam Isten gyógyító és átváltoztató erején, és egyre csak ez motoszkált bennem: "És én? Mi baj van velem? Én miért nem gyógyultam meg? Miért nem érzem a szabadulást? Én mulasztottam el valamit? Vagy elhallgattam volna valamit?" De ahogy visszagondoltam, tudtam, hogy teljesen őszinte voltam azokhoz, akik imádkoztak értem. Valahol mélyen azt a hazugságot suttogta valami, hogy nem érdemlem meg Isten szeretetét és Ő nem is szeret engem igazán, hiszen most sem szabadított meg. Az egész lelkigyakorlat alatt végig ezzel a gondolattal birkóztam.

Leírtam a gondolataimat és a hazugságot, amelyet felismertem, és leírtam az érzéseimet is: az értéktelenséget, szégyent, önutálatot, amelyek meggyökereztek bennem. A lelkigyakorlat vége felé megkértem a barátomat, hogy imádkozzon értem. Elmondtam neki, hogy mivel küzdöttem a lelkigyakorlat alatt, és hogy valami "erőtér" van körülöttem, ami visszapattintja rólam Isten áldását. A barátom rám nézett és ezt mondta: "Emlékszel, mit válaszolt Neal, amikor azon aggódtál, hogy miattad csúszni fognak az utánad következők imaszolgálatai?" Valamit mormogtam, mert nem igazán tudtam, mire gondol. "Neal akkor azt mondta: Nem baj, miattad megéri."

Ezután átimádkoztuk az értéktelenség érzését, a hazugságokat és az önmagamra kimondott átkokat, amelyeket az évek során magamévá tettem. Végül el tudtam fogadni az áldást, és a szívem mélyén is megértettem, hogy Isten szeret engem. Megszabadultam.

Azóta folytatom a küzdelmet életem különböző frontvonalain, ahogy próbálok az Istennel járni, de ez a hazugság soha többé nem tudott befurakodni, soha többé nem engedtem, hogy értéktelennek érezzem magam. Tudom, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok."

John, New Hanpshire

Jelentkezését ide kattintva adhatja le!


Vissza a kezdőlapra!